Új tag vagyok ezen a felületen, és lehet, hogy a tapasztalatlanságom beszél belőlem...
Valóban vannak ezen a felületen, vagy rossz helyen vagyok?
Igaz, én is elfoglalt vagyok a mindennapok során, de legalább a hétvégét annak szánom, hogy keressek... hátha találok...
A szerelem nem szabadság, hanem rabság, amint különben mindenféle emberi kapcsolat az. (...) A szerelmes csak addig szerelmes, amíg rabságban él, egy igézet, bűvölet eszelős rabságában. Abban a pillanatban, mikor a rabságból felszabadul, nem szerelmes többé.
Márai Sándor
Amit az életed vége felé, nagyon bánni fogsz!
1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem pedig a mások elvárásainak megfelelni.
2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat.
3. Bárcsak lett volna bátorságom az érzéseim kimutatására.
4. Bárcsak ne hanyagoltam volna el a barátaimat.
5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek.
Nincs sok időm. Az ajtóban már a holnap vigyorog rám, s ablakom alatt hetek osonnak el. Akarok valakit, ki lelassít, mikor rohanok, hogy lássam végre a csillagokat. Akarok valakit, ki erősíti minden gyengeségem. Ki meglök, ha megállnék, mikor a félelmeim szíven harapnak. Uram, mondd, láttad-e őt már? Ismered-e vonásait? Ha igen, küldj jelet! Mondd el, milyen lelke van! S mondd ki a nevét! Nincs sok időm. A Nap perzseli bőröm, s hónapokat forral fel a betonon. Akarok valakit, ki eljön velem a pokolba is, hogy az ördög képébe nevessünk. Ki nem kérdezi, miért, mikor ostobaságot csinálok. Ki megfog, mikor zuhanok, s visszahúz szó nélkül. Uram, mondd, láttad-e őt már? Mondd, milyenek a vonásai? Miről ismerem fel? Akarok valakit, ki felemel az égig, mikor lábam elgyengül. Ki velem ébred a legrosszabb álmaimból is. Ki ért engem egyetlen rezdülésből, s hibáim ellenére szeret. Ki meghallgat, ha szólok, de figyelmeztet, ha tévedek. Mindenki akar valakit. Nem igaz? Nincs sok időnk. Az évek, mintha versenyt futnának, s lassan ráncokat rajzolnak a legszebb arcokra is. Annyiszor hibáztam, hogy megszámolni sem tudom, de legalább úgy élek, ahogy a szívem diktálja. Szóval, nem bánok semmit. Mondd, te hogy élsz? Tartalommal teszed? Vagy eltékozlod az idődet? Hallgass rám, és ragadd meg a perceket! Minden gyönyörű pillanatot! Minden eltévesztett napot! Minden ismeretlen áramlatot! Ragadd meg, és élj végre! S mindig mondd ki, amire vágysz, és ne hagyd elveszni a szívedben élő őszinte, pimasz kiskölyköt! ÉLJ!